Az ezeréves történelem során Európa sokat változott. A XX. század közepén létrejött új politikai és gazdasági együttműködés lehetetlenné tette a háborút a kontinens országai között és egy olyan gazdasági uniót hozott létre, mely folyamatosan változott és bővült.

A közép-európai országoknak évszázados vágya volt, hogy Európához felzárkózzanak. Magyarország már a 60-as évek végétől, kereskedelmi és mezőgazdasági szerződések révén kezdett nyitni az Európai Közösségek irányába, és az 1970-es évektől ágazati megállapodások jöttek létre a Bizottság kezdeményezésére. 1988-ban került sor az első Magyar-EK kereskedelmi szerződés létrehozására, és 1990-ben beindult a PHARE program.A rendszerváltás egész folyamatának az uniós csatlakozás törekvése volt a hajtóereje. Magyarország 1998-as luxemburgi csúcstalálkozó óta folytatott csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, melyek 2002-re fejeződtek be. A csatlakozás időpontjára kiépült a működő piacgazdaság, komoly jogharmonizáció ment végbe és megszilárdultak a demokratikus struktúrák. Az ügydöntő népszavazást 2003. április 12-én tartották meg 45,62 százalékos részvétellel. A szavazatok 83,76%-a támogatta a belépést, a népszavazás eredményes volt. Az EU történetének legnagyobb bővítésére 2004. május 1-én került sor Athénban. Magyarország mellett Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia írta alá a Csatlakozási Szerződést. Az új tagállamok számára megnyíltak a fejlődés és felzárkózás útjai, a csatlakozás szabaddá tette a határok átjárását, néhány év múlva lehetővé vált a nyugat-európai munkavállalás, továbbá az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. Az egységes európai szabályozás jelentősen átalakította a polgárok életét.